Megérkeztünk Dél-Afrikába! Korábban még csak egyszer jártunk afrikai országban, még pedig Marokkóban. Ott is riogattak minket indulás előtt az arab mentalitással, meg hogy ne együnk, ne igyunk semmit... mégis remekül éreztük magunkat. Most eljött az ideje, hogy kialakítsuk a saját nézőpontunkat Dél-Afrikával kapcsolatban is. Ó, Afrika - ugorjunk fejest!
Már érkezésünk napján az étterembe menet feltűnt, hogy Joburgot (ejtsd: dzsoburg, Johannesburg beceneve) magunk mögött hagyva milyen óriási tereket lehet belátni. Nem akad bele a szem unos-untalan valamilyen mesterséges tereptárgyba, mint Európában.
Miután angol fennhatóság alatt (is) állt az ország, itt is a "rossz" (azaz a jobb) oldalon közlekednek a járművek, akár Angliában. Még a mozgólépcsőkön is fordítva van a fel és a lemeneti oldal...
 |
| Johannesburg - Az úthálózat fejlett, és jó minőségű |
Következő furcsaság a pincérek száma az étteremben. A kb. 40 fős étteremben, ahol reggeliztünk, minimum fekete 10 pincér várt a vendégekre. Ettől persze még senki ne gondolja, hogy gyors is a kiszolgálás... Később kiderült számunkra, hogy ezt itt bevett szokás, és nem kirívó eset.
Az étterem parkolójában szintén nyüzsögnek a feketék. Vigyáznak a kocsidra, segítenek bepakolni vásárlás után, visszatolják a bevásárló kocsit helyetted (a kocsi egyébként nem fizetős), segítenek ki-, és beparkolni. Ők ezért nem kapnak fizetést a shopping centertől, csak annyi pénzhez jutnak, amennyit az autósoktól kapnak. A helyieknek erre mindig van pár rand aprójuk a zsebben.
Reggeli után még egy órás autózás, és megérkeztünk szállásadónk, Tibi farmjára, ahol birtokba vettük afrikai cottage-unkat (ejtsd: katidzs).
 |
| Megérkeztünk Dél-Afrikába! ...és itt fogunk lakni :) |
Városi gyerekek lévén a farm mindkettőnknek újdonság. 4 hektáron van itt motel, benzinkút, shop, büfé, műhely, és egy sor állat: kecskék, libák, macskák, kutyák, borjúk, csirkék, nyulak, békák..., és akkor még nem tettünk említést az egzotikusabb "házi" fajtákról, mint pókok, kígyók, sárkánygyíkok, stb.
Az első napjaink akklimatizálódással telnek, ugyanis közel 2.000 méter magasban vagyunk, így kevesebb az oxigén, amitől ránk száll az álomkór.
Hazai ízeket varázsolunk az asztalra. Készül a birkapörkölt (itt nincs az a jellegzetes faggyús íze-szaga a birkahúsnak), a házi kenyér, és a frissen fejt kecsketejből a sajt...
 |
| Házigazdánk, Tibi már alig várja a magyaros ízeket. Ez életem első birkapörije - jó lett! |
Kisebb kirándulásokat teszünk, és kezdünk megismerkedni a környezettel is. Sort kerítünk az első bolhapiacozásra "fekete módra", és az első vadászatra is:
 |
| Első hetek afrikai módra |
Sok mindenhez hozzá kell szoknunk. Ilyen például a fekete munkások állandó jelenléte a farmon (és mindenütt, hisz ez egy fekete kontinens): fekete a bejárónő, a büfében az eladók, a kertész, itt fehér ember a munkát csak irányítja.
Sok a munkás kéz, elég olcsó a munkaerő, így nem csoda, hogy minden feladatra 4-5x annyian jutnak, mint pl. Magyarországon, és nem egyszerűsítik, automatizálják a munkafolyamatokat.
A ritmusuk azonban messze van az európaitól. Mi nem élünk ideges-rohanós életet, de ezt a lassú tempót nehezen szoktuk meg. Amúgy a boltokban, éttermekben, bankokban, stb. dolgozó feketékről elmondható, hogy kedvesek, tiszták, jó hangulatban végzik a dolgukat, bár semmit nem kapkodnak el. Elég a legkisebb muzsika, és máris dalra fakadnak, táncra perdülnek.
Európaiként nem vagyunk hozzászokva, hogy mindent más csináljon helyettünk. Itt a fehér embert kiszolgálja a fekete: takarít, beveti az ágyat, mosogat, szerel, kecskét fej, zacskóba pakolja, amit bevásároltunk, cipel, rakodik. Csak győzd kivárni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése