Tavasszal a természet újjászületik, elindul valami, vagyis inkább újrakezdődik. Kizöldül a természet, megindul a növekedés, körülvesz minket a változás.

 

Mi magunk is lehetőséget kapunk egyfajta megújulásra. Új energiákkal vethetjük bele magunkat új dolgokba, tevékenységekbe. Néha nem is sejtjük, hogy egy-egy döntésünk milyen változások egész sorozatát indíthatja el...

  Változást:

- életmódunkban, 
- gondolkodásunkban, 
- egészségünkben, 
- érdeklődési körünkben, 
- nézőpontunkban, 
- működési alapjainkban, 
- céljainkban, 
- életünkben.

 

Mint ahogy egy kis hógolyó beindítja a lavinát, úgy a változás is gyakran egy kis dologgal kezdődik. Lehet ez egy újságcikk, kávézás közben elcsípett szó, vagy - mint a mi esetünkben egy lakóautó megvásárlása.

 

Mint a lavina, a változás gyakran egy kis dologgal kezdődik...

Általában nem rajongunk a változásért, mert már így is túl sok olyan változó vesz körül minket, amit nem tudunk kontrollálni.

 

A megszokás rabjai vagyunk, a rutinok biztonságába próbálunk burkolózni. Nincs időnk (vagy merszünk?) átgondolni, hogy lehetne-e (még) jobban, szebben, gyorsabban, takarékosabban, a megszokottól, elvárttól eltérően élni életünket.

 

Valljuk be. Automatára állítottuk életünk nagy részét, ugyanazokat a köröket futjuk napról napra, hétről hétre, ugyanazokkal az emberekkel találkozunk, még azt a kevéske kis szabadidőnket is nagyrészt egyformán töltjük.

 

Bekapcsoljuk az automata pilótát, aztán nekiengedjük életünket a forgalomnak...

Közben persze vágyunk valami másra, több tartalomra, több szabadságra, de mivel mi magunk csak ritkán lépjük meg, amit meg kellene, ezért igencsak zokon vesszük, ha valami kívülről felborítja életünk "állandóságát".

 

"Valahányszor a többség pártján találod magad, ideje megállnod, és eltöprengened."

Mark Twain

 

Mi lassan két évvel ezelőtt lecseréltük az életünket, ÉletVáltók lettünk. Voltak olyan változások, amikkel számoltunk, evidensek voltak, és voltak olyanok is, amikre még álmunkban sem gondoltunk volna. Lehet, hogy a lakóautózás nélkül sosem változtattunk volna rajtuk.

 

Az nyilvánvaló volt, hogy kisebb térben fogunk élni, mint eddig bármikor. A mostani kb. 15 m²-es élettér ötöde a nizzai lakásunknak, és 26-szor kisebb Péter nyíregyházi házánál...

Azt is tudtuk, hogy a vezetékes víz, gáz, villany, telefon, internet, csatorna "előnyeit" nélkülöznünk kell majd, de az első lakóautóban töltött hetekig valójában fogalmunk sem volt, hogy ez mivel jár majd.

 

Amíg lakásban laksz, addig természetes, hogy ha nyitod a csapot, folyik a hideg-meleg víz, ha kapcsolod a villanyt, van világítás, és bármennyiszer lehúzhatod a WC-t egy nap. Valljuk be, nem kicsit vesszük zokon, ha áramkimaradás van, vagy csőrepedés miatt nincs víz...

  ... és ez még csak a jéghegy csúcsa!
 

Néha nem is sejtjük, mik lesznek a következményei 1-1 döntésünknek

A következő hetekben-hónapokban azon leszünk, hogy bemutassuk ezeket a változásokat, és rámutassunk arra, mit tudsz Te alkalmazni ezekből akár már másnap, hogyan tudsz változtatni az életed adott területén, és mit nyersz ezzel.

 

Megosztjuk Veled azt is, hogy mi hogyan csinálnánk, ha holnaptól ismét fix lakóhelyre költöznénk.

 

Elöljáróban néhány a témakörök közül:

LAKHATÁS: fix élőhely után guruló garzon

• lakóautózás 

• small living (kicsiben élni): A tér nem a lakáson/házon belül, hanem azon kívül van! 

• smart furnitures: több funkciós berendezések, és furmányos, "okos" bútorok, amikkel akár meg tízszerezheted az életteredet

        

LEVÁLÁS A RENDSZERRŐL: kontrollált kényelem kontra szabadság

• Honnan lesz telefon és internet? 

• Honnan lesz víz, gáz, villany és fűtés? 

• LED, napelem, és más energiatakarékos okosságok

ÉLETMÓD-ÉTKEZÉS: Nagy konyha + dupla hűtő + házi koszt + kényelem = PLUSZ 30 kg súlyfelesleg!

• Hogyan szabadultunk meg a plusz kilóinktól szenvedések, és lemondások nélkül? 

• Főzés kis konyhában, kis hűtővel, sütő és mikro nélkül 

• Lakóautós receptek: ha lakóautóban el lehet készíteni, akkor Neked sem lesz művészet 

• Újdonságok: nyers étrend és böjt

ÉLETMÓD - BEVÁSÁRLÁS ÉS ÖNELLÁTÁS

• Hogyan és miért hagyd ki a szupermarket 2/3-át bevásárláskor? 

• Nagyító alatt a veszélyes "E"-k! 

• Önellátás előbb kicsiben, aztán egyre nagyobb méreteben

    

ÉLETMÓD - MOZGÁS & TESTEDZÉS

• Hogyan cseréltük fel a hájgyarapító kanapé kényelmét egy erőfeszítés és izzadásmentes, de mégis működő testedzésre? 

Mit szólsz hozzá? Te miről olvasnál szívesen? Írd ide a kommentek közé!

Nem gondoltad, hogy eddig bírjuk, mi!

Ismerőseink, barátaink közül sokan csak most merik bevallani nekünk, hogy az elején nem gondolták volna, hogy ennyi ideig bírjuk a lakóautós életet. De még ma is azt kérdezik magukban - a bátrabbak meg tőlünk -, hogy mi a fene vitt rá minket a váltásra, miért indultunk útnak, miért adtuk fel szép életünket?

Igen, ez nagy kérdőjel, elismerjük. És kívülről egyáltalán nem is érthető. Mindannyian álltunk már értetlenül szeretteink, ismerőseink 1-1 különösnek tűnő döntése előtt. 'Uram bocsá', még rosszallásunkat is kifejeztük néha. Sokat még mai napig sem értettünk meg. Máskor pedig minket néztek furcsa, hitetlenkedő ábrázattal, mikor másképp döntöttünk.

Igen, a kulcsszó a MÁSKÉPP!

- Másképp, mint ahogy elvárt.
- Másképp, mint ahogy megszokott.
- Másképp, mint ahogy Tőled megszokott.
- Másképp, mint ahogy mindenki más csinálja.

Hitünk szerint az emberek nagy része legalább egyszer eljut az életében egy olyan pontra, amikor égeti a vágy, hogy valami "őrültséget" tegyen. Legyen az komplett eszementség, mint például egy gyerekkori álom megvalósítása "vén" fejjel, vagy csak valami más, mint addig, más mint az átlag. Van, aki meglépi, van, aki nem, és a fellángolás után visszasüpped megszokott életébe.

Mi eddigi életünk során már többször eljutottunk erre a pontra. Mertünk ugyan váltani, és egyre jobban feszegettük a berögzült társadalmi modell kereteit, de csak kicsit lógtunk ki a sorból. Egészen 2012-ig, amikor hivatalosan is ÉletVáltók, modern vándorok lettünk.

Ugyan Péter és én más-más utakat jártunk be, de mindketten eljutottunk (többször) egy olyan pontra, ahol feltettük magunknak a következő kérdést:

"Tényleg ennyi az élet? Tényleg csak erről kellene szólnia?"

Adrienne

Én a magam részéről kicsi koromtól tipródtam a 2 oldal között: csináljam úgy, mint a "jó gyerekek", járjam a jól kitaposott ösvényt, VAGY merjek kilógni a sorból, merjek mást választani, mint a megszokott, mint mindenki más, egyszóval merjek más lenni. Nem tudom, te átélted-e ezt életed során, és ha igen, fel tudod-e idézni azt az érzést, amit ez a kettősség kivált az emberből. Egyfelől csábít a másság, az új, másfelől viszont túl gyakran érzed magad tök egyedül a sorból való kilógásod miatt.

Örök dilemma: legyek olyan, mint mindenki, vagy érezzem magam"egyedül", mert másképp döntök?
Évtizedek teltek el úgy, hogy próbáltam ügyesen lavírozni a 2 oldal között. Végigjártam az iskolákat - ovi, általános iskola (bár testnevelés tagozaton, nem csak úgy simán!), gimnázium, főiskola -, DE amikor a gimiben mindenki angolt vagy németet választott második nyelvként, akkor én kitartottam a francia mellett. Hányan, de hányan kérdezték, hogy "miért épp a francia? Az angollal sokkal több mindent lehetne kezdeni..."

Aztán a diploma megszerzése után kapva kaptam az alkalmon, hogy Franciaországban tanulhassak 1 évet, ami akkor (közvetlenül a rendszerváltás után) még nem volt része a "megszokott" menetrendnek.

Két diploma a zsebben, jöhettek a dolgos munka-évek: először (és utoljára!) egy 8-5-ig munka, aztán szép karrier egy multi cég marketingeseként.

4-5 év, és megint eljött az a bizonyos PONT. "Tényleg csak ennyi? Ezt fogom csinálni még évekig?"

Igen, jól sejted. Lecseréltem az életem. Új ország új szakma, másik nyelv, új közösség, stb. És azóta ez még ötször!

Ne érts félre! Nem voltam elégedetlen az életemmel, vagy azzal a sok mindennel és sikerrel, amit a PONTig elértem. Csak azt nem akartam elhinni, hogy nem vár rám más, még több kihívás, még több csoda.

Péter

Ami az elejét illeti, még nem voltak óriási eltérések a "megszokottól": tanulás, röplabda, zeneiskola, gyerekkori csínyek, katonaság... Aztán én egy kicsit más úton haladtam, legalábbis, ami a munkát illeti.

Kezdetben besegítettem a családi vállalkozásba, de elég korán, már gimnazistaként voltak saját, gyümölcsöző üzleteim. Mindig kitaláltam valamit, amivel megteremtettem a zsebpénzemet. Huszas éveim elején pedig már jól menő cégünk volt a testvéremmel.

Úgy 23-24 éves lehettem, amikor először elérkeztem arra a bizonyos PONTra.

Épp akkor költöztem be az első saját, szépen berendezett lakásomba, álltam az erkélyen, és végignéztem az életemen: saját otthon, jó autó, befutott vállalkozás - megvan mindenem, amire ember csak vágyhat. Elégedettséget kellett volna éreznem, és éreztem is.

De akkor megrettentem: "Ennyi? Tényleg ennyi? Elértem, amit lehet és elvárható? ÉS MI VAN MÉG?" Olyan nagy a világ, meg kellene ismerni.

Ezek után jöttek azok a döntéseim, amik miatt ma is sokan csak ingatják a fejüket: fél évre elmentem AZ USA-ba, később kiszálltam a közös vállalkozásból, és új területeken, szakmákban próbáltam ki magam, sikerrel.

Rengeteget utaztam, bejártam Európát, voltam Dél-Afrikában, Ázsiában, lenyűgözött, hogy mennyire mások az emberek, a tájak, a tengerpart, a pálmafa, a zene. Egyre többet akartam látni. Új ismereteket szerezni, még több szakma, még több tudás, még több tapasztalat. A sematikus dolgokat egy idő után bármi legyen is az, nem állhattam. Szerettem és szeretek menni, és legeltetni a szemem, szabadon lelkesedni új dolgokért.

Tovább tágítottam a tér korlátait a mindennapokban is. Nyíregyháza után, Budapest, aztán Kelet-Magyarországot behálózó üzlethálózat, majd francia-olasz vállalkozás, ami együtt járt a külföldre költözéssel. Közel 20 évvel korábban jártam Nizzában, és akkor megfogadtam, hogy egyszer még visszajövök ide, és itt fogok élni. 4 csodás év Nizzában, az álmom megvalósult... és megint ott álltam annál a bizonyos PONTnál!

A munka, a környezet, ha nem változik, akkor kialakul egy olyan állapot, hogy az ember a hétvégékre gondol, melyik étterembe menjek, melyik baráttal találkozzak. Egy idő után elkezd az ember körbe-körbe járni. Itt az egész világ és én körben járok!? Hmm. Mi lenne, ha az út lenne az élet, élménymilliomossá válnék, amíg még fiatal vagyok és bírom a kihívásokat, a változásokat?

Ha nem jön össze, és több lesz vele a nyűg, mint az öröm, majd visszaszaladok a kezdéshez. Vagyis nincs mit vesztenem, de annál többet nyerhetek.

Hogy miért osztjuk meg ezt Veled?

Mert hitünk szerint jó azt érezni, hogy dönthetsz másképp és akkor sem vagy egyedül.

Mert jó tudni, hogy lehet más életed is, mint a mai világ által kondicionált 9-től 17-ig (18-ig, 19-ig...) tartó "gombnyomogatós" munka fűszerezve egy kis valóságshow-val, és a sárga csekkektől való félelemmel.

Mert jó látni, hogy az ÉletVáltás, az elindulás felpezsdíti a tested és a lelked.

És egy kicsit arra is szeretnénk buzdítani, hogy:

MERJ MÁS LENNI, MERJ KILÉPNI A MEGSZOKOTT KERETEKBŐL, MERJ OLYAN ÉLETET ÉLNI, AMIRE MINDIG IS VÁGYTÁL!

Mit szólsz hozzá? Te miért nem indulsz el? Mi akadályoz meg az ÉletVáltásban?

Írd meg bátran itt a kommentek között!

Jó kívánságaink 2014-re!

Kedves Kedvesek!

Kívánhatnánk az új évre:

boldogságot,

sikert,

szeretetet, szerelmet,

gazdagságot,

egészséget.

De mi leginkább azt kívánjuk, hogy NE VÁRJ TOVÁBB, INDULJ EL!

Így:

vagy így:

 

vagy akár így:

Ide:

vagy ide:

vagy akár ide:

LEGYEN SZÁMODRA IS 2014 AZ UTAZÁS ÉVE!

Boldog új esztendőt kíván Adrienne és Péter!

 

Együtt az úton :)

csin-csin :) :)